Bajai túra

2020 tavaszán megfordult a fejemben, hogy jó lenne egy hosszabb túrát tenni a Dunán.
A hajóm egy Shetland Suntrip 50 lóerős 4 ütemű Hondával kimondottan túrahajó.
Sok barátom dicsérte a bajai hajós életet, és hogy milyen gyönyörű az a környék, így a célpont már adott volt.
A túrát 3 naposra terveztem, összesen 470 kilométer, ami elég szép, tekintve, hogy egy napot csak Baján terveztem eltölteni találkozva az ismerős hajós társakkal.
Persze hajózni akkor az igazi, ha többen megyünk, így a Facebook csoportban meghirdettem a túrát.
Mint utólag kiderül, sok fotelkapitány, meg kanapématróz is van a világhálón, mert annyian jelentkeztek, hogy attól féltem át kell tenni a túrát a Volga folyóra, mert nem fogunk elférni.
A megadott napon azután 1 azaz egy barátom érkezett a RIB-jével.
Az első kör Szigetszentmiklóstól a tassi zsilipig tartott.
Nagyon szép a soroksári Duna ág…. de az infrastruktúra a középkort idézi.
A zsilipnél várni kellett fél órát, de a parti kövezés miatt kikötni nem lehetett, így köröztem, jobb híján.
A nagydunára kiérve érdekes látvány volt a két víz találkozása, szemmel látható a különbség.

Anno fiatal koromban sokan ijesztgettek, hogy ha majd kimegyek a Dunára jönnek a nagy hajók, uszályok, mekkora hullámokat csinálnak…hát volt bőven nagy hajó, de üzenem az ijesztgetőknek, hogy a víz már csak olyan, hogy hullámzik.

30-35 körüli utazó tempóban, egy megállással (persze a parti bokrokhoz kikötve) ebédszünettel késő délután értünk le Bajára.
Tényleg nagy a vízi élet, kényelmes kikötőhely, és kellemes szállás várt bennünket.

A barátokkal és az Unicummal való találkozás után másnap már kipihenve kitaláltuk, hogy csak le kell menni Mohácsra és megnézni a Gemenci erdőt, ahová a nagy vízre való tekintettel be lehetett menni hajóval.

Megint csak kiderült, hogy gyönyörű országban élünk, páratlan természeti szépségekkel… de semmi nincs kiépítve. Délután a bajai halászcsárdánál megint csak bokrokhoz tudtunk kikötni, mert egy árva stég nem volt.
Bezzeg vízirendőr az annál inkább.
Harmadik nap hazafelé siettünk, időre kellett menni a zsiliphez, és ugye hegymenetben a sebességünk csak 28-32 között volt.
Megállítottak a rendőrök Paksnál. Mindent rendben találtak de elment bő negyed óra.
Majd közölték hogy számítsunk rá, hogy Dunaújvárosban is meg fognak állítani a kollégák.
Kértem őket ugyan ott van a  szép fekete rádiójuk, nem szólhatnának át, hogy megyünk és minden rendben, pár óra alatt csak nem jár le sem a hajólevél, sem a jogsim.
Sajnos nekik is kell a kvóta, volt a válasz.
Egy kicsit feljebb nyomva a gázkart, időre felértünk a zsiliphez.
Még várni is kellett, persze kikötni csak az ott lévő horgászcsónakokhoz, harmadiknak lehetett.

Vadregényes a hajózás Magyarországon.
A tassi zsilip bejáratát sem jelzi semmi, két bokor között van egy nyiladék-na ott kezdődik Magyarország egyik legszebb vize.

Zsilipelés után irány a sori, kemény 15-tel, mert valaki kitalálta, hogy a farhullámok károsítják a természetet. Igaz, hogy a siklóhajók siklásban 10-szer kisebb hullámot vernek, mint merüléses haladásban, de hát a szabály az szabály akkor is, ha hozzá nem értők hozták.

Persze a vízirendőrök itt is megtaláltak, így egy nap háromszor is kiderült, hogy érvényes a jogsim, nem járt le a hajólevél, van porral oltóm, érvényes matricával, az elsősegélydobozom sincs lejárva, van két horgonyom, öt mellényem, evezőm, csáklyám, 2 elemlámpám, tartalék elemmel, és több, mint 20 méter kötelem.
Mondjuk én ezt eddig is tudtam, de az a biztos, ha egy nap háromszor a hivatalos közeg is megállapítja.
Hazaérve már tervezem a következő utat.
Ami 2020 nyarán Bécsig fog vezetni.
Várnám a fészbukos hajósnépség jelentkezését, biztos leszünk annyian, hogy elfoglalhatjuk az osztrák fővárost. Papíron. De ha az induláskor ketten- hárman leszünk, az is öröm lesz.
Persze egyedül is elindulok, mert hajózni jó, hajózni kell, és ne feledjük:
Klinikai kutatások kimutatták, hogy a nagy vízfelület jó hatással van az elmebetegekre 🙂
Az úton elhasználtam kb 110 liter benzint, de minden cseppje megérte!
2020 vigyázz Bécs, jövök!!!!!