Dusán

Mindig is szerettem a vízen tölteni az időmet. Kölyök korom óta pecáztam, életem egy korszakában versenyszerűen is űztem a sportot. Aztán, kb 20 évnek ezelőtt, felfedeztem a nagy Dunát. Jött egy kb. tíz éves időszak, amiben minden szabad napomat Baracskán töltöttem, ami egy kis hétvégiház telep a Dunán, 6 kilóméterre délre a magyar-szerb határtól. Természetesen, ha az ember igazábol horgászni akar a Dunán, ahhoz csónak kell. Így lett meg az elso csónakom, egy 5 méteres, fábol készült dunai ladik, 4 lóerős Tomos motorral. Szerettem is nagyon. És levizsgáztam a bezdáni kikötői hatóságnál hajókezelőnek.

2015-ben elhagytam szülővárosomat és nekivágtam a nagyvilágnak. A Man szigetén (Isle of Man) kötöttem ki. Kis sziget, körülötte a nagy Ír tenger, gyönyorű tengerparttal. Hát persze, hogy egy csónak kellet. Ez egy 3 méteres, korszerű top-seater kajak lett. Azon körbeeveztem a szigetet. És persze, horgásztam is róla. Épp saccolgatni kezdtem, hogy milyen komolyabb csónakot vegyek, amikor felhúzta a cukromat a cégtulajdonos akinek dolgoztam, így azonnali hatáljal felmondtam. Mivel pár hónapig nem találtam a szigeten megfelelő munkát, úgy döntöttem, itt az ideje odébb állni.

Az “odébb”, az Hollandia lett. Persze, először is bicajt vettem, utánna meg egy pár horgászbotot. Nemsokára kutatni kezdtem a hirdetéseket egy kis csonakot keresve, természetesen, a horgászathoz. Így bukkantam rá a hirdetésre, amiben a gazdája árulta a Flying Arrow Spanker tipusu vitorlását. Eszem ágában sem volt vitorlást venni – fogalmam sem volt arrorl, hogyan is kell vitorlázni. De akkor megláttam az árát: 250 euro! Egy teljesen felszerelt 6 méteres polieszter vitorlásért! Szóval, a “nem tudok vitorlázni” ide vagy oda – megvettem. És keresni kezdtem valakit, aki megtanít vitorlázni.

Ez a valaki Sanyi lett. Meg is tanított engem vitorlázni, és még mindíg tanít. Rajta keresztül ismertem meg Tamást, utánna Lacit is. Meglett a Crazy Sailors banda…

Nemsokára nagyobb hajót vettem, Halcyon 23-ast. A 7 méteres, kifejezetten kemény kötésű, angol gyártmanyú vitorlással megjártam az IJsselmeer-t és a Flevoland körüli vizeket. Fantasztikus kis hajó volt, gyönyörű szépen tartotta az irányt hosszú keelnek köszönhetően, és gyakorlatilag lehetetlen volt felborítani. Egy baja volt: a kabinban nem volt álló magaszság.

Az idén leváltottam egy 8,5 méteres Fellowship 27-re. A neve Mare (annyit jelent, hogy tenger, olaszul), de mi csak Piroskának hívjuk. A nyáron Sanyival együtt körbehajóztuk IJsselmeer-t (erről nemsokára egy beszámolót is írok).

Szerintem Hollandia legjobb hely Európában a hajózást imádóknak. Rengeteg tó, folyó, csatorna… És persze, a tenger. Ráadásul, jogosítvány sem kell a kisebb hajókhoz (amik még mindig elég nagyok). Egyszóval, hajózási paradicsom, amiben mi, a Crazy sailors-ok, angyalokként szeljük a habokat.